2012. július 31., kedd

reloaded




névjegykártyatartó

Abszolút prototípus.
Az ötlet innen van.
Épp befejeztem egy ágynemű varrásának a párna részét, viszont a takarónak már nem tudtam neki fogni. Viszont szívesen varrtam volna még, szóval jött az ötlet.
Lemértem a névjegyem és nagyjából átszámolva kivágtam a részeket maradék anyagdarabokból.
Nem egy standard méretű a kártyám, nem is tudtam az ötletet adó blog méreteire hagyatkozni, így ezért lett prototípus, mert majdnem mindenhol egy fél centit rá kéne még hagyni.
Ettől függetlenül szerintem nagyon csinos és 40 db kártyát minden további nélkül elbír.
A szalagot és a gombot egy nagyon kedves ismerős küldte Ausztráliából, de valahogy ez a poszt elmaradt, pedig fotót és bejegyzést akartam készíteni, de épp akkor jöttek az új bútorok és gyorsan el kellett pakolnom az leső gyönyörködés után. Ettől függetlenül folyton szem előtt vannak és nagyon türelmetlenül várják, hogy végre használjam őket valamire, ahogy én is. :)
Egyébként ez az ismerős életű újszülött babákat készít, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hisz valami fantasztikusan szépek!!!
Megtaláljátok őt facebookon, itt, vagy a weblapján.
És akkor pár szokásos telefonos kép:

néhány névjegykártyával még kicsit lapos


én a gumit, gumi cérnával tudtam most csak megoldani


belseje, üresen
itt csak 6 darab kártya van benne, mert annyi volt kéznél fotózásoz, azóta megpakoltam

2012. július 29., vasárnap

romantikus rózsás

Egyik nap kezembe akadt ez az anyag és egy maradék frottír is, és valahogy megálmodtam. Annyira gyönyörű ez a rózsás minta.
Készült egy 70*70-es pelenkázó, egy kis rongyi és egy fali kép.
Teljes az összhang, mert ez a pasztelles kiwi szín nagyot dob a virágos anyag alap krémes színén, és amihez szintén jól megy a hasonló színű frottír.
Egy kislány szobába szerintem tökéletesen beillik.
Szóval ő most megy fel a meskára és kíváncsian várom lesz e valaki, aki szintén olyan szépnek látja, mint én. :)





2012. július 23., hétfő

csíkosan

Meséltem, hogy valamelyik este barátnőm feljött varrni. Ehhez kiszabtam egy rövid nadrágot, hogy élesben tudjam neki mutatni, nem mellesleg Bella lány hatalmas rövid nadrág hiányban szenved.
Vaciláltam az anyagok között, végül megakadt a szemem a maradék piros fehér csíkoson.
Tökéletes!
Legalább lesz egy kis szettje a csajszinak.
Szóval ez a kis piros naci készült, a csíkos ruhájához.




Rég blogoltam egyszerre két bejegyzést is egy nap. :)

ágyletakaró

És íme egy nagyon régi projekt.
Még bőven kiságya volt Bellának, amikor megálmodtam ezt a letakarót. Illetve ebből, csak a közepét, a patchworkos részét.
De valahogy soha nem fejeztem be. A napokban előkerült, gondoltam miért ne, megcsinálom, de most már a nagylány ágyához. :)
Mivel más egyszínű anyagom nem volt, gondoltam egy merészet és ezzel a sötét kékkel varrtam meg.
Nekem alapvetően nagyon tetszik, de már készítés közben megfogant az a fejembe, hogy újra gondolom a Bella sarkot, így valószínűleg majd új ágyneműt is fogok neki varrni, a régi kettőt pedig lehet elajándékozom egy friss jövevények.
Szóval az újra gondolt sarokhoz ez most nem passzol, így úgy döntöttem megy fel a Meskára. :)
Remélem tetszeni fog egy másik lányos anyukának is.

Mindkét oldalt négy kis virággal tűztem meg, ezen még ugyan van mit csiszolni, leginkább szükségem lenne egy kukacoló talpra. :)




Hátulja körbe letűzve.


Nektek tetszik?

2012. július 22., vasárnap

Ma este

Nagyon jó kis estém kerekedett. :))
Először úgy volt, hogy találkozom egy ismerőssel, ami végül eddig ismeretlen okból kifolyólag meghiúsult.
9-kor felhívtam barátnőmet telefonon, hogy nehogy aludni merjen, most már nincs apelláta, meg nem bújhat ki a dolog alól, ha igenis varrni akar a kislányának, és ha már ki is van szabva, akkor tessék szépen átjönni. (igazából csak egyetlen emeletnyire lakik tőlünk, szóval nem is olyan megterhelő a dolog.
Nagyon kevés győzködés árán - és ígérettel miszerint van itthon gyufa és kipöckölhetjük vele a szemét, - végül beleegyezett.
Ugyan a varrógépet nem hozott... De legalább ez is előrelépés, sőt én is így kezdtem. Leültem Bella mostoha nagymamája mellé Pécsen és végig néztem, hogy lépésről lépésre megvarr a lányomnak egy nadrágot, közben szorgosan jegyeztem meg a lépéseket, a logikát.
Vali barátnőm ugyanezt csinálta. Hozta a kiszabott rövidnadrágot és gondolatban ő is megvarrta azt, miközben engem figyelt. Nagyon jókat beszélgettünk közben és teljesen le volt nyűgözve hogy is alakul egy ilyen kis ruha, a végeredményt pedig imádta.
Majd holnap annak a képet is feltöltöm külön posztban.
Sikerült róla meggyőznöm, hogy van értelme. Tehát holnap délelőtt az ő kisnadrágja is el fog készülni.
Bár aggódik, hogy az komplikáltabb, mert bonyolultabban találta ki, de majd meggyőzöm, hogy attól még ugyan így kell majd elkészíteni. :)))

2012. július 20., péntek

"strand" fölső Gerdának

Már idejét nem tudom, mikor is nézte ki magának a fazont Gerda barátnőm, de ugye a vizsgák miatt ezt is toltam.
Az egyik fölső elkészült a hét elején, de rájöttem, annak az ujja nem lett volna elég felgombolós fazonra, így abból készítettem rövid ujjút és a másik anyagból pedig megvarrtam a hosszú ujjú, felgombolható verziót.
Mind a kettő anyag ikeás, mind a kettőt ő adta.
Ugyan van még rajta mit javítani, de először készítettem önállóan ilyesmi szabásmintát. (na jó, az aranyszabásminta kicsit segített)
Az ötletet adó képeket itt találjátok.
A képek még mindig telefonosak, de most közel éjfélkor gondoltam viszek bele egy kis bolondságot. :)))

A hosszú ujjú verzió:




És a rövid ujjú verzió:




2012. július 19., csütörtök

Pelenkázó megint

És ezt ráadásul gyorsan is kellett megvarrnom, mert holnap már adom is oda Petra barátnőmnek, viszi péntekre ajándékba, így a fölső varrást is félre kellett tennem egy pillanatra, de szerintem az is meg lesz péntekig, mert azt meg pénteken viszem.
Ma nagyon úgy éreztem, hogy nem győzöm utol érni magam, mióta levizsgáztam. Mindig azt hiszem, megy ez gyorsabban is, de a normális tempót tartom, és közben Bella "drukkol" nekem, ahogy azt ma is tette fél 11-ig... este fél 11-ig. Viszont már nagyon rég megtanultam, hogy kapkodni sem fogok, mert úgy csak sokkal rosszabb, és ha a jövőben ezzel fogok foglalkozni, akkor azzal kell nyugtatnom magam, hogy akkor Bella már bölcsis/ovis lesz.
Egyébként miközben varrtam, folyamatosan esett le, hogy ezek a színek, mennyire Petrásak. :)
Oké, persze, ő választotta az anyagot, de ma igazán ledöbbentett, hogy ezek a dolgok tényleg az emberek ízlését fejezik ki. :D
És mivel Petra elég közel áll hozzám, láttam már anyagot választani már máskor is, így sokkal jobban szembetűnt, mint egy idegennek varrt megrendelésnél.
Próbáltam a képekből a legtöbbet kihozni, öcsém telefonjával fotóztam, nem igazán lett túl jó minőség. :(


Így is asszisztált hozzá






A színek körülbelül ehhez hasonlítanak inkább, illetve ami itt lilásnak tűnik, az sokkal inkább bordósabb.




2012. július 12., csütörtök

Táska

És kivételesen magamnak.
Nem is tudom, hogy magamnak varrtam e egyáltalán már. Talán egy felsőt.
Mindenesetre tegnap nem tudtam aludni, egyik munkámhoz kellett még adat, a másik túl hangos lett volna, szóval maradt ez az opció. :)
Nekem nagyon tetszik!
A sárgától elég élénk lett, viszont ez így nyárra tökéletes. És persze az összes ismerősöm aki eddig látta rajong az anyagért.
Amúgy először más sorsra volt hivatott, de valahogy még sem sikerült úgy megszületnie.
Ebből az anyagból már láthattatok egy pelenkázót.



Belseje egy zsebbel, amibe elég kényelmesen elfér pár dolog.

Nagyon szeretem a címkémet, már előre sajnálom, ha el fog fogyni és valószínűleg kicsit más lesz már az új.

2012. július 7., szombat

pelenkázó és rongyi

Azt hittem nehezebb lesz újra varrógép elé ülni, azt hittem ennyi kihagyás után nem fogom már élvezni és majd csak nyűgnek gondolom az egészet. Nem tudom miért gondoltam így, de féltem tőle.
Kár volt, mert amint zakatolt a gép én azonnal kikapcsolódtam. :)
Meskás megrendelést vettem előre a többivel szemben, ami tudom, hogy nem fair a többiekkel, de valahogy egy ismerőssel talán könnyebb megbeszélni, mint egy ismeretlennel. :)
Egy pelenkázót és egy rongyit kért.
Pelenkázó... tényleg szeretem csinálni, meg leginkább a végeredményt, de mindig megszívat, mindig elcsúsznak az anyagok egymáson.
Hát most már nem fog soha többet, mert kidolgoztam azt hiszem a tutit. :D
A lényeg, hogy ugyan kellett bontani és újra varrni, de végre megtanultam, hogyan is tudom a legjobban kivitelezni már, és nem hiszem, hogy legközelebb tudnék rontani.
A rongyi meg ugye megy, mint a karikacsapás. :)



éljen a steppelés